Elsőnek

Emberek,barátim,ismerősök!Bíz elkezdem írni ezt a blogot itt Indiában,mert egyelőre kevés a dolog és sok az "alone".Meg tán izgalmas lehet ottHun az általam megélt itteni lét "közvetítése"...Köszönöm,ha olvastok,tán hezzászóltok!

Igen nagyon vágytam vissza ide,miután az elmúlt ősszel jártunk itt Háy Jánossal.Négy Petőfi előadásunk volt Delhiben,Mumbaiban,Thrissurban,majd újra ÚjDelhiben.

A mumbai föllépéshez közel esett Púne (használják a Pune és a Púna neveket is).Valcz Péter tartott itt színházi workshope-ot néhány éve,akivel régi jó szaGmai és baráti kapcsolatom van,hiszen a Pál Andrisos Kezdhetek folytatódni c. Petri-estünket ő rendezte,vele válogattuk a verseket.Szóval le volt levelezve Praveen Bhole rektor-prof.fal az érkezésem,mert költő úr enkább pihengélt,ill. várost nézett volt nevén Bombeiben.

Autót küldött értem a főnök,miután kiderült,h. hajnalban kéne kelni és hosszú idejű vonatozás várna ránk.Most én tartottam úgymond workshope-ot nekik csellómmal és bíz óriási benyomást tett rám anyitottságuk,a kíváncsiságuk és együttműködésük.Nna most ennyi,mint a krimiben tán.Jön értem új ismerős motorral,h. a Ganésha-ünnep utolsó napján elmerülhessek ebben a döbbenetes forgalomban,különös kultúrában,ahol a mélyszegénység és az ősi kultúra,a vallásos bálvány az egyetemi léttel,a középosztály ritka kávézójával... kontrasztál,s ahol a campust fegyveres katonák védik,s ugrani köll a mopedek elől az őrült forgalomban...Nna menek.Jóket Nektek.is!