...a szörnyű náci attak óta várakozás van,az egyetemi admin/vezetés nincs a Sir mellett (túl libsi nekik),mint kiderült-kényszerszabadságot rebesgetnek...
(akit érdekel lejjebb itt is megosztom a történteket hun/english)
itt van ez az energikus prof,szív-lílek,aki atyja,szakmai főszervezője,megkérdőjelezhetetlen vezetője az artschool színházi részlegének x éve
viccelődős,de feszült,blue vacsi volt nála-padlón van a Sir,leültem mellé marathi kaját enni...drámánkkal is mi lesz,nem tudjuk-a lényeg az ő sorsa,of course
amúgy a zenei részleg beindult (van heti 2 lecture-öm,klassz élmény nekik a western-musicról előadni,s láthatóan erőst bírják) és a színiek is újra működnek rendőri jelenlét mellett...(mindenki kap egy fényképes igazolványt)
szerdánként másik suli esti zenés áhitata úgymond-nem éreztem ilyen felszabadultan magam hindu vallási közegben még máshol-ztán agape-szerű vacsora,majd zenéltem nekik vagy fél órát-teljesen rám voltak cuppanva kicsik és nagyok-igen jól esett,adni-kapni
Rama Chobe hegedű-gurum,a pénteki programom pedig 2 új raga-t tanított nekem,s legutóbb azt mondta,h. "good job"-(persze jól tudom,h. at út elején vagyok)-ezekből élek...
TERRIBLE
Zenei ösztöndíjjal vagyok itt Púne-ban,Mumbai-tól kb. 160 km-re 5. hónapja,túl 8 fellépésen,prezentáción,tanulva a ragakat,a talakat az általam igen kedvelt indiai kultúra fő műfajainak bűvöletében.
(Gondolkodtam,h. megírjam-e ezt a posztot,de megteszem a történtek utáni tehetetlen várakozásban ország-világ informálására,s a professzor,az iskola,a diákok melletti kiállásom okán-bízva a nyilvánosság erejében.)
Az történt,h. a púnei művészeti iskola egyik osztályának színházi bemutatóján-mely 3 etűdből állt-az utolsó darab közben a nézőtérről lerohantak egy fanatikus,nacionalista csoport tagjai (engem is vállon taszajtva) a színpadra,ordibálva,agresszívan fenyegetve,majd dulakodásba torkollóan.(Video-linkek alant.)
Ezt a szörnyű agresszív fellépést az váltotta ki,h. a diákok modern környezetben,mai jelmezekben játszottak-pl. a női karaktert-Sita,Rama legendás király házastársa az ősi indiai mítosz,tanok szerint- dohányzó fiú alakította és állítólag szlengben beszéltek a szereplők.
Azt gondolom,h. lehet vita tárgyává tenni e megjelenítést,de/és amely tény ezt a borzalmas fizikai reakciót nyilván nem legitimizálja.S nem tudom,hisz vendég vagyok itt,h. az itteni kultúrában hogyan hat egy ilyen feldolgozás-persze látom,érzékelem,h. ez sokak hindu vallását sérti,tiszteletlen az ősi hittel,szent iratokkal szemben-de ezt a pusztító felbőszülést semmi sem indokolhatja.
Nem beszélve a művészi szabadságról,hangsúlyozva az absztrakció,mint fontos művészeti elem létjogosultságát a színházi térben,szcénában.
A méltatlan,igazságtalan megítélését az iskola vezetésének az a tény bizonyítja,h. Dr. Praveen Bhole és kollégái nagyon is ápolják a hindu kultúra hagyományait a kontinesnyi ország egyéb entitásainak,vallási,etnikai csoportjainak tiszteletben tartása mellett.
Ittlétem alatt több csodálatos műsort láttam a hallgatók előadásában gyönyörű eredeti jelmezekkel,díszletben,marathi-hindi nyelven,akusztikus hangszerekkel.(Megjegyzem az ominózus Ramajana-részlet is élő zenekari kísérettel ment).Volt olyan 12 órás koncertfolyam is-amit minden év őszén megtartanak-melyen különböző tradicionális együttesek,zenészek,táncosok adták elő műsoraikat este 8-tól reggel 8 óráig.A végén az iskola énekesei és hangszeresei játsztak,énekeltek a napfelkeltéhez hagyományos dalokat fölemelően.
A pénteki események feszültsége,ijesztő volta sokakból váltott ki síró-remegő reakciót,sokkot."Sir Thomas,come!" felszólításra húzódtunk védelembe az iskola fő helyiségeibe a kinti agresszió elől.Ez nem tartott soká,közben a védő szolgálat emberei próbáltak véget vetni a bántalmazásnak erősítést kérve.(Tudtommal egy fiú karja tört.)
Később a csitulás után kimentünk,s már beszélgettünk a tanárokkal elkülönülve az amfiteátrumtól,amikor végre megindultak az agresszorok kifele némi hatósági segédlettel,úgy láttam néhányukat bezsuppolták,s eljöttem,mert a tanárok...nyugodt légkörben beszélték meg marathiul az eseményeket,s tőlem elköszöntek.(a beígért vacsora-meghívás helyett,ezt csak azért említem,mert a Sir-rel ezen viccelődtünk feszültségoldás végett)
Később tudtam meg,hogy bevitték Mr. Bholet és néhány diákot,akiket másnap kiengedtek.Szombat délután 4 óra tájt sétáltam körül a lezárt iskolát,láttam egy rendőrautót,s néhány rendfentartót,meg egy tudósítóval találkoztam tán az India Times-tól.Este tudtam meg egy kitűnő delhi felnőtt-bábszínházi előadás után,h. 5 óra tájban visszamentek az agresszorok,s betörtek az iskolába,ahol törtek-zúztak.(Video-link mellékelve.)Tudtommal nincsenek fogságban.
Most csönd van,nehéz várakozás-az art school zárva.
A művészeti iskola zenei részlegének vezetője Dr. Chaitanya Kunte szerint 1-2 hét után újra indul az oktatás.Úgy legyen!
Nemrég kaptam tőle lehetőséget tanításra heti 2 alkalommal.
Dr. Praveen Bhole pedig rendezője Jens Björneboe Birdlovers c. drámájának,melynek a zeneszerzője,muzsikása valék,s egy hónapja próbáljuk a nagyszerű színészekkel a Lalit Kala Kendra-ból.
(ahogy kedves új phd-s színész-rendező barátom Abhinav írta épp nekem: "birds lovers are in trouble...we are birds"-fájdalmasan találó)
Igen jó,minőségi hely ez a művészeti iskola.
Bízom benne,hogy ezt a helyi hatóság és mindenki más is tudja,akceptálja.
A darab végén elhangzik Beethoven Örömódája,hogy spojlerezzem itt az ea.t-reménylem lesz min örömködnünk!
Várakozás van-maradok,még...
https://indianexpress.com/article/cities/pune/student-play-at-pune-university-disrupted-by-abvp-over-inappropriate-depiction-of-hindu-gods-9141743/
https://youtu.be/3dxP5LXZwio?feature=shared
https://youtu.be/ULK_G3nL0is?si=waLgOhtRr4J2WUe3
I am on a music scholarship here in Pune, about 160 km from Mumbai, for the 5th month; after 8 performances and presentations, I am learning the ragas and the talas under the spell of the main genres of Indian culture that I love a lot.
(I have thought about writing this post, but I do it in helpless anticipation of what will happen, to inform the country and the world, and for the sake of the professor, the school, the students, and the power of publicity.)
What happened was that during the theatre performance of a class of the art school in Pune - which consisted of 3 etudes - during the last piece, members of a fanatical, nationalist group (pushing me over the shoulder) rushed from the audience onto the stage, shouting, aggressively threatening and then starting a fight. (The video is enclosed; the links are below.)
This terrible aggression was triggered by the fact that the students were performing in a modern setting, in modern costumes - e.g., the female character (Sita, the wife of the legendary king Rama according to ancient Indian myth and doctrine) was played by a smoking boy and the actors were supposedly speak in slang.
This portrayal can be debated, but/and that fact does not legitimise this horrific physical reaction. (Since I am a guest, I don't know how such a production/adaptation is received culturally, but there is no justification for this devastating outrage.)
Not to mention artistic freedom, emphasizing the legitimacy of abstraction as an essential artistic element in the theatrical space and scene.
The indignant opinion of the school's management is supported by the fact that. Dr. Praveen Bhole and his colleagues are very much nurturing the traditions of Hindu culture while also respecting other entities and religious and ethnic groups of the continent.
During my stay, I saw several wonderful performances by the students wearing beautiful original costumes, sets in the Marathi-Hindi language, and acoustic instruments (I would like to note that the ominous Ramayana piece was also performed with live orchestral accompaniment). I have also seen a 12-hour concert course held every autumn where various traditional bands, musicians, and dancers performed from 8 p.m. to 8 a.m. At the concert's end, the school singers and instrumentalists played and sang traditional songs to mark the sunrise.
The tense, frightening nature of Friday's events provoked many crying and trembling; it was shocking. "Sir Thomas, come!" they called, and we took shelter in the main rooms of the school to escape the aggression outside. This did not last long, while members of the security services tried to stop the abuse by calling for reinforcements. (As far as I know, a boy’s arm was fractured).
Later, with the events calming down, we went outside and talked to the teachers separately from the arena; when the aggressors finally started to leave with some help from the authorities, I saw some of them being rounded up, and I left because the teachers discussed the events in Marathi in a relaxed atmosphere and said goodbye to me. (instead of the promised dinner invitation, I mention this only because Sir and I joked about it to relieve the tension)
I later found out they had taken Mr. Bhol and some students in, who were released the next day. Saturday afternoon, around 4 pm, I walked around the closed school, saw a police car and some police officers, and met a reporter from India Times. In the evening, after an excellent adult puppet theatre performance in Delhi, I discovered that at around 5 pm, the aggressors had returned and broke into the school, where they were smashing and breaking things. (Video link enclosed) As far as I know, they were not arrested.
Now there is silence, a heavy waiting - the art school is closed.
The head of the music department at the art school, Dr Chaitanya Kunte, says classes will resume in 1-2 weeks. Let it be!
He recently gave me the opportunity to teach 2 times a week.
Dr. Praveen Bhole is the director of Jens Björneboe's drama Birdlovers, for which I am the composer and musician, and we have been rehearsing Lalit from Kala Kendra with the great actors for a month.
(as my dear new Ph.D. actor-director friend Abhinav just wrote to me: "Birds lovers are in trouble...we are birds"-painfully apt)
This art school is of the highest standards.
I trust that the local authority and everyone else know this and appreciate it.
At the end of the play, Beethoven's Ode to Joy is played to spoil the performance. Hopefully, we will have something to rejoice in!
With anticipation, I am staying on...
